Sötét felhők gyülekeznek a város fölött, és kék villámokat szórnak. A meteorológusok értetlenül tárják szét kezüket a jelenség láttán, de egy-két wannabe-filmesztéta már a Sonic-film megtekintése előtt tudni véli a választ. Kaján vigyorral fenik tollaikat, izzítják… Read More »Sonic, a sündisznó – kék villám(nem biztos, hogy)hárító
Szerk: A cikknek készült egy jelentősen ráncfelvarrott változata, ami elérhető itt. Valahol a Hollywood Boulevard-on lakik egy hetvenes éveiben járó öregúr, aki napestig húzódó videójáték-maratonjait legfeljebb néhány rövidebb forgatókönyv megírásának idejére függeszti fel. A munka… Read More »Keleti oldal, nyugati oldal: John Carpenter Menekülés-filmjei
Van egy erősen szuggesztív vonulata a hazai alternatív popzenének, ami előttem mostanában kezdett kibontakozni. A stílus képviselői a hétköznapok teendői által kulturálisan körülhatárolt tudatomat többnyire középtempós, hangszerekkel megtámogatott elektronikával lüktető ritmusokkal ringatják, amit bűvös-bájos vokalista… Read More »Saya Noé, Ohnody @ Akvárium Kishall, 2020. február 1.
Örökség – ez a szó jutott eszembe a Dürer kert középső, Room 041-nek keresztelt termében szemlélődve péntek este. Nem sokkal nyolc óra után érkeztem, a rostocki The Oklahoma Kid nevű banda utolsó taktusaira küzdve át magam a javarészt… Read More »Imminence, Acres, The Oklahoma Kid @ Dürer Kert, 2020. január 31.
Bram Stoker munkásságából mindössze a Drakulát szokás ismerni, és többnyire azt is távlatosan, mint a mai napig prominens, bár épp hullámvölgyét élő a vámpír-fenomenon elsődleges katalizátorát. És bár e klasszikusból a Netflix nemrégiben készített egy… Read More »Romantikus kirekesztés 1911-ből: A fehér féreg fészke bemutató
Nem történt még olyan, hogy egy koncert után ne magát a fellépést méltassam, hanem annak körülményeit, de olyan élményben volt részünk február 20-án este a Papp László Sportarénában, ami lazán háttérbe szorította az egyébként nem… Read More »Kis híján tömegverekedésig fajuló este a Sportarénában
Ó, ha hallgattam volna a Szerkesztőmre! Majdnem ugyanazokat a szavakat használta, mint amivel John Cena új filmje figyelmeztet. De elhessegettem az intést, mint ahogy azok a nézők tették, akik segítettek a huszonkilenc milliós büdzsét majd’ hatvankét milliós… Read More »Ne játssz a tűzzel bemutató: így ég John Cena
Clint Eastwood filmjei a nyolcvanéves fogadott nagyapám látogatásait juttatják eszembe, amik az évek előre haladtával egyre nagyobb csodaszámba mennek, hiszen bármelyik lehet az utolsó. Már a 2008-as Gran Torinónál morzsolgattam a könnyeimet, hogy ej, milyen szép hattyúdal… Read More »Oscar-sorozat, ennyi fért bele: Richard Jewell balladája
Guy Ritchie olvasatomban az a rendező, aki pár évente teljesen oké, zsánerükből fakadóan érthető szintű, ugyanakkor az ízlésem szerint feleslegesen erőszakos gengszterfilmekkel örvendezteti meg a nagyérdeműt, időről-időre elvállalva néhány nagyobb költségvetésű projekteket, hogy aztán újra… Read More »Guy Ritchie úri murija, azaz a suszter, a kaptafa, és két füstölgő puskacső
Kapar a torkod? Hörögj maszkban… …ajánlotta soha egyetlen nagymama sem az unokájának. Hogy mégis megértsük, hogyan kötöttünk ki a fenti jótanácsnál, kezdjük egy kis történelmi visszatekintéssel: Budapest, 2004: Ronald McDonald-ot ki kellett menekíteni a Sportszigetről… Read More »Kapar a torkod? Hörögj maszkban… Slipknot @ Sportaréna, 2020.02.04.
Nem vállalkozom rá, hogy összeszedjem az összes első világháborús filmélményem, de látatlanban ki merem jelenteni, hogy nagyságrendileg kevesebb van belőlük, mint a másodikból. Mi több, egyedül a Hosszú jegyességet tudom felidézni, ami szigorúan véve inkább… Read More »One shot, one kill: mellélő, vagy betalál-e az 1917?
Kezdjünk egy filozófiai dilemmával. Tegyük fel, hogy két mozibarát beszélget az Uncut Gems vetítése előtt: az egyikük nagy Sandler-fan, a másik pedig bűnrossz színésznek tartja őt, de mondjuk elveszített egy fogadást. A reklámokból mindössze kakofonikus… Read More »Ki korán kel, gyémántot lel – Uncut Gems bemutató
A Semmi című könyvet nem mostanában (egész pontosan 2010-ben) írta a dán írónő, Janne Teller – nekem is évekkel ezelőtt ajánlotta valaki azzal a lelkes felkiáltással, hogy a Semmi nem akármilyen, mi több az illetőre… Read More »A Semmiről semmit sem tudás könyvélménye Janne Tellerrel
A szíved nem az alapján ítéltetik meg, mennyire szeretsz, hanem hogy mennyire szeretnek téged mások, hangzanak szabad fordításomban L. Frank Baum sorai az Óz, a nagy varázslóból. Ennek a mondatnak a kétértelműsége tökéletesen leírja Judy Garland… Read More »Oscar-sorozat, elveszett második rész: Judy
„Drágám, akarod megnézni velem a Bad Boys 3-at?”, kérdezte a nő. „Nem rossz ötlet, de sokkal inkább ülnék be az új Kiasszonyokra!”, válaszolta soha egyetlen férfi sem… nos, majdnem soha, majdnem egyetlen férfi sem, pontosítanék… Read More »Az HBO meg a normál méretű hölgyek – Kiasszonyok körbejáró