TheFaq:kiezmiez

Üdvözlöm, Kedves Olvasóm!

Jöjjön hát egy kis David Copperfield light.

Még tízéves sem voltam, máris  szobrász-grafikusként próbálkoztam pedagógusaim relatív megelégedésére. Igazgatói intőimet, szám szerint kettőt ily módon a kerületi és fővárosi rajzversenyeken elért eredményeimért cserébe egy dicsérettel sikerült ellensúlyoznom, így végül az általános iskola mind a nyolc osztályát elvégeztem – a másodikat ráadásul kétszer is. Mivel az új osztályfőnökeim miatt már nem döftem grafitceruzát hüvelykujjam körme alá, az írás is könnyebben ment: első kiadatlan “regényemet” tizenkét évesen kanyarintottam egy vékony, vonalas füzetbe.

Anyám, aki a Sz*r Kavarst eredeti példányát “véletlenül” megtalálta az íróasztalomon, formabontó ötleteim papírra vetésére bátorított, viszont aligha sejthette, hogy a siker nem sokra rá máris megtalál: irodalomórai alkotásaimmal, amiknek egyike egy alkoholizmusból kigyógyuló lányról szólt, egy másikban pedig egy rajzolt koponya nyert fizikai formát, a nevelési tanácsadóhoz nyertem belépőt. Munkásságomért azóta sem kaptam olyan kitüntető figyelmet, de legnagyobb csalódásomra normálisnak találtak, bármit is jelentsen ez a szó. Versekkel folytattam, amiket még a gépem merevlemeze sem viselt el – magával is rántotta őket a digitális túlvilágra, hogy ott kísértsék a sztázisban rezgő biteket.

Harminc fölött kezdtem irodalmi ambícióimat komolyabban venni, a komoly háttérkutatást igénybe vevő Éjfél után két órával, amit a Statisztikai hivatal novellapályázatára készült. Zsiga Henrik író, a pályázat győztese pozitívan méltatta ugyan a novellát, ám a zsűrinek nem nyerte el tetszését a háborús démonoktól kínzott, alvilági körökben sem járatlan Keleti Károly fiktív képe. Alkotó kedvem a pofonoktól először földre került, majd felszabadult: autodidakta és akadémikus képzésem az utóbbi években töretlen: stílusomat többek közt a Magyar Íróképzőnél is megpróbálták csiszolni, ami mellett a lehető legszélesebb körben képződtem, novelláimon és kritikáimon keresztül (botcsinálta online marketingesként) közösségimédia-posztokon át az egyetemi beadandókig. Történeteimben a szatíra, a sci-fi, a thriller és a fantasy elemei keverednek, de a sajátos mesék és a történelmi fikció sem áll tőlem távol. Nem azért mondom, de még pénzt is kerestem az írással, és ha ebből élnék, ezzel a tudattal máris gazdagabban halnék éhen.

Ismertetőket, kritikákat az Ekultura.hu-n kezdtem publikálni 2019-ben, az Ectopolis csapatát 2021-től erősítem, a ForraiMarton.hu pedig egyfajta gyűjtőoldal, ahonnan szinte az összes megjelenésem elérhető. Furcsamód még némi közönséget is találtam sajátosan rendeződő világképem kifejeződésének: a megjelenési ingerküszöböt eddig az űrvámpírok, a gyilkos tinik és a tableteket szülő nők történetei érték el.

Szívesen állok rendelkezésre bármilyen írással kapcsolatos kérdés, feladat esetén, a visszajelzéseket pedig örömmel fogadom.

Elérhetőségeim:

marton.forrai.trs@gmail.com
https://www.facebook.com/forraimarton.hu/
https://www.instagram.com/forraimarton.hu/

Megjelenéseim:

2019 <

Ekulturás cikkeim
Ectopolis.hu

2020

Zsákmány – Megjelent a Világegyetem Vándorló Vámpírjai c. online novelláskötetben, illetve az oldalamon is elérhető. A történet egy fekete humorral átitatott vérbő vámpírhorror Dumas: A három testőrének alapjaira építve.

Megnyúzni egy krokodilt – Thriller a londoni savtámadásokról, és egy titkos bosszúhadjáratról. Megjelent 2021 januárjában a Prae kiadó kortárs krimiket tartalmazó különszámában.

2021

Szemem fénye című, mobilfüggőségről, valóságunk szubjektív voltáról szóló novellám negyedik helyezést ért el az Avana egyesület Preyer Hugo emlékére rendezett 2021-es scifi-novellapályázatán.