(Spoiler csak a végén, fogok szólni.) Míg egyes sorozatoknál meg tudom bocsátani, mi több értékelem, hogy több évadon át rabigájukban tartják figyelmemet, másoknál már a puszta törekvés is mérhetetlenül felidegesít. Irracionális lennék? Amúgy nyilván, de… Read More »Anya és Apa Lost-osat játszik: A farkas gyermekeinek indiszkrét kritikája
Rendkívül kellemetlen érzés, amikor az ember valami okosat próbál mondani, de valaki megelőzi ugyanazzal a sziporkával, márpedig éppen így jártam az Ígérem, hogy visszatérek kapcsán. A kritika egyik öreg motorosa foglalta össze a filmet néhány rövid bekezdésben… Read More »Ígérem, hogy visszatérek filmkritika – utazás a belső űrbe
Dimitry Glukhovsky-t aligha lehet azzal vádolni, hogy ugyanazt a vasat üti, amiből a legkönnyebben kovácsol magának érmét: igaz, Metró-univerzuma kvázi önvezető pénztermelő gépezetté avanzsált, regényeivel rendre új területeket igyekszik meghódítani. A beskatulyázás elleni küzdelme során… Read More »Kis keleti posztapokaliptika: Poszt VS Nyugodj meg, már Magyarországon vagy könyvbemutató
Christopher Nolant korunk egyik nagy mesemondójának tartom, amolyan patakvér-fétist nélkülöző Quentin Tarantinónak, aki néhány évente jelentkezik egy szerzői filmmel, és sosem fenyegetett, hogy a tizedik installáció után szögre akasztja a csapót (ezennel pedig meg is… Read More »Tenet – eljött a palindrom-forradalom?
Leigh Whannel már a Fűrész első részével bebizonyította, hogy nem csupán torka szakadtából üvölteni, hanem csavaros sztorit írni is tud. A fazon, aki levágta a saját lábát egyben a széria egyik letéteményese is, amiért az erőszakpornó rajongói egészen addig veregethették a vállát, amíg meg nem született a Szerb film, Az emberi százlábú meg még néhány olyan alkotás, amiknek ismertetéséig nem szeretnék süllyedni.
Merészet húztak a filmhonosítók 1994-ben, amikor Roger Donaldson (Koktél) és H.R. Giger, az eredeti Xenomorph dizájnerének közös agymenését kellett magyarítaniuk. A „Species”, vagyis „fajok” elnevezés vélhetőleg csak az ötlettelenségével váltott volna ki a hazai nézőből… Read More »Kanos csajos hentelve hentergés: A lény I-II kritika
A bűvös hármas Szabályt hoznék arra, hogy mit hívhatunk trilógiának, és mit nem. Trilógiának nevezni valamit afféle kitüntetés lenne, vagyis ha a készítők hozzácsapnak két folytatást az eredeti műhöz, az még nem jogosítaná fel alkotásaikat… Read More »Verekedős vérszopók – a Penge-trilógia
Valami tudat alatti viszketés nézethette meg velem újra a cyberpunk-pápa, William Gibson Johnny, a kacattár című novellájának másfélórásra felturbózott filmfeldolgozását, amiben Keanu Reeves élő memóriakártyaként üzemelve lövöldözi keresztül magát Észak-Amerika jakuzáin. Gibson, aki forgatókönyvíróként is… Read More »A jövő szökevénye – Vírustetőzés 2021-ben
Szerk: A cikknek készült egy jelentősen ráncfelvarrott változata, ami elérhető itt. Valahol a Hollywood Boulevard-on lakik egy hetvenes éveiben járó öregúr, aki napestig húzódó videójáték-maratonjait legfeljebb néhány rövidebb forgatókönyv megírásának idejére függeszti fel. A munka… Read More »Keleti oldal, nyugati oldal: John Carpenter Menekülés-filmjei
Tamást 2003-ban ismertem meg. Átlagos újpesti kamaszként, az ismeretlen eljövendő elől az angyalföldi kocsmák füstködébe menekülő fiú – akkor még legálisan, odabent – egyik szál kék Multiról a másikra gyújtva, remegő kézzel osztotta meg velem… Read More »Évek alatt sorozatkritika