Nem emlékszem pontosan, mikor következett be az a pillanat az életemben, amikor megszerettem a magyar filmeket. Talán átmenet volt ez inkább, ami a Valami Amerika körül kezdődhetett, majd a Testről és lélekről tetőzte be, habár… Read More »A komcsik egymás vérét szívják – Drakulics elvtárs kritika
Kicsit bajban vagyok a Mások élete Oscar díjas rendezőjének, Florian Henckel von Donnersmarcknak új nagyjátékfilmjével kapcsolatban: a Mű szerző nélkül mondandóját tekintve annyira sokrétegű, hogy úgy érzem, szinte bármelyik irányból elkezdenék valamiféle olvasatot kihámozni belőle, értelmes konklúzióra tudnék jutni.… Read More »Mű szerző nélkül
Amikor a kétezres évek közepén az akkor bőven hatvanas éveit taposó Sylvester Stallone hattyúdalt zengett Rocky Balboának, egészen meg voltam hatva. Emlékezetemben a mester mint a kilencvenes évek óta düledező kolosszus állt, majd snitt, és egyszer csak… Read More »V, mint vénbosszú – Rambo V bemutató
Todd Phillips Másnaposok-direktor Joker-filmje egy átverés. Az egyszeri néző lelkét ugyanis – állítom – nem fertőzik olyan alkotások, mint a szuperhős-nimbuszt sárba tipró The Boys, és a mozis Watchmen – az őrzők bemutatója is messzebbre… Read More »Joker SPOILER-es bemutató
Érdekes kultúra az amerikai. Egyéb, most nem tárgyalt aspektusai mellett leginkább a népességet sújtó kollektív csendfóbia érintett meg szeptemberi kint létem során, és meg kell mondjam, csak néha kellemetlenül. Ha két ember egymás mellé sodródik… Read More »Dan Owen / Blanco White @ Slim’s San Francisco 2019.09.21.
Ők a dédszüleim. Ötvenhét tárgyat birtokoltak. Túléltek egy világháborút, majd az azt követő inflációt, de kárpótolta őket a hitük Istenben, és egy jobb életben a halál után. Aztán érkeztek a nagyszüleim, akiknek kétszáz tárgyuk volt.… Read More »100 dolog (amit harmadszorra sikerült megnéznem)
Kevés ijesztőbb élmény van annál, mint amikor kiszolgáltatott helyzetében az ember egyetlen támaszáról kiderül, hogy az illető örömét leli mások szenvedésében. Így járt Paul Sheldon a Tortúrában, Clarice Starling a Hannibálban, valamint jómagam, amikor a… Read More »Aki bújt (az ott dögöljön meg) filmkritika
Denys Arcand kanadai tévé- illetve dokumentumfilm-rendező nagy fába vágta a fejszéjét, amikor úgy döntött, bűnügyi történetet rendez a heist filmek, valamint Guy Ritchie korai munkásságának nyomvonalát követve. A váz ugyanis könnyűfém-szerkezetű, a rá pakolt karosszéria… Read More »Az amerikai birodalom (tárgyilagosan előadott) bukása
Kritikámat rendhagyó formában, párbeszéd formájában szeretném közölni. Szerintem legkésőbb a végére érthető lesz, miért. Nagymama kiveszi a holland kakaóport a konyhaszekrényből, kitölt néhány deci friss tejet a piros pöttyös fazékba, majd felteszi a gázra forrni.… Read More »Az oroszlánkirály (2019). Képek vannak, szavak nincsenek.
Tamást 2003-ban ismertem meg. Átlagos újpesti kamaszként, az ismeretlen eljövendő elől az angyalföldi kocsmák füstködébe menekülő fiú – akkor még legálisan, odabent – egyik szál kék Multiról a másikra gyújtva, remegő kézzel osztotta meg velem… Read More »Évek alatt sorozatkritika
Bár az idei nyarat sikerült eléggé meghúzni, nem tartom magam igazán rutinos koncertjárónak, így aztán pozitív csalódásként ér, mennyire laza hely a Dürer Kert (leszámítva a lelki zsarolás eleven szobraiként a mosdókba ültetett WC-s néniket).… Read More »God is an astronaut @ Dürer kert, 2019.07.18.
Stílusosan érkeztem a legújabb Halálos iramban-felvonás vetítésére: kezdés előtt tíz perccel kiderült, hogy elnéztem a mozit, így ennyi időm volt átérni a Westendből az Aréna Plazába. Tizenkettővel később már leparkoltam a kocsit, tizenhétre rá a… Read More »Halálos iramban – Hobbs & Shaw: hobbon maradtam
A brit heavy metal újhullámának (felhasználóbarát rövidítéssel: NWOBHM) elpusztíthatatlan harcosai, az Iron Maiden történetét olvasni olyan, mintha a Barátok köztből kapnék összefoglalót. Amit meg lehetett élni a negyedik X-et átlépő fennállásuk során, azt a zenekarnak… Read More »Iron Maiden – The X Factor (1995/2015): rémmaszterelt klasszikus
Az 1987-ben alapult svéd extrém metál legenda, a Meshuggah kedd esti fellépését baljós előjelek övezték. Az OMSZ a Barba Negra Track külszíni elhelyezkedésével teljesen inkompatibilis időjárást, vagyis jégesőt, 80-90 kilométer/órás széllökéseket prognosztizált, én pedig áztam… Read More »Meshuggah @ Barba Negra Track, 2019.08.06.
Margaret Atwood szerint disztópikus világban játszódó története, a Szolgálólány meséje nem sci-fi. Ahogy az írónő fogalmaz, nincsenek benne Marslakók, űrhajók vagy teleportálás, viszont mivel a totalitárius rémtársadalomban játszódó dráma elvileg bármikor bekövetkezhet, a könyvének megfelelő… Read More »Susan David – Érzelmi rugalmasság