Ők a dédszüleim. Ötvenhét tárgyat birtokoltak. Túléltek egy világháborút, majd az azt követő inflációt, de kárpótolta őket a hitük Istenben, és egy jobb életben a halál után. Aztán érkeztek a nagyszüleim, akiknek kétszáz tárgyuk volt.…
Kevés ijesztőbb élmény van annál, mint amikor kiszolgáltatott helyzetében az ember egyetlen támaszáról kiderül, hogy az illető örömét leli mások szenvedésében. Így járt Paul Sheldon a Tortúrában, Clarice Starling a Hannibálban, valamint jómagam, amikor a…
Denys Arcand kanadai tévé- illetve dokumentumfilm-rendező nagy fába vágta a fejszéjét, amikor úgy döntött, bűnügyi történetet rendez a heist filmek, valamint Guy Ritchie korai munkásságának nyomvonalát követve. A váz ugyanis könnyűfém-szerkezetű, a rá pakolt karosszéria…
Kritikámat rendhagyó formában, párbeszéd formájában szeretném közölni. Szerintem legkésőbb a végére érthető lesz, miért. Nagymama kiveszi a holland kakaóport a konyhaszekrényből, kitölt néhány deci friss tejet a piros pöttyös fazékba, majd felteszi a gázra forrni.…
Tamást 2003-ban ismertem meg. Átlagos újpesti kamaszként, az ismeretlen eljövendő elől az angyalföldi kocsmák füstködébe menekülő fiú – akkor még legálisan, odabent – egyik szál kék Multiról a másikra gyújtva, remegő kézzel osztotta meg velem…
Stílusosan érkeztem a legújabb Halálos iramban-felvonás vetítésére: kezdés előtt tíz perccel kiderült, hogy elnéztem a mozit, így ennyi időm volt átérni a Westendből az Aréna Plazába. Tizenkettővel később már leparkoltam a kocsit, tizenhétre rá a…
Alig egy hónappal azután, hogy a brit Tom Holland(!) alakította amerikai szuperhős, Pókember porig rombolta megszemlélte Velencét, egy francia ifjú és családja máris a nyomdokaiba lép, vezethetném fel a Velence várt, ha promóter lennék, ezzel…
A Vita & Virginiát elnézve az az érzés fogalmazódik meg bennem, hogy ha a második játékfilmjével jelentkező Chanya Button nem az írói/rendezői szakmát választotta volna, kiváló tesztpilóta vált volna belőle. Témájából fakadó sablonfelvetéseket mesterien kormányozva…
Vetítésre jöttem, mégis jógához készülődöm. Bal lábam valamivel a föld fölé emelem, míg a jobb L-alakban, csípőmagasságban pihen az előttem sorakozó széksor tetején. Hogy bármiféle kényelmet tudok találni ebben a pozícióban, az annak a többéves…
A nappali polcán porosodó Kandi-lapok képregénygyűjteményen végigfuttatva az ujjam elmerengek a dolgok alakulásán. Vajon gondolta-e a tavaly novemberben, kilencvenöt éves korában elhunyt Stan Lee, amikor saját stagnáló bizniszét felpörgetendő eladta a hálóhintázó fotóriporter Peter Parker…
A kilencvenes évek közepére két dolog egyértelművé vált a velem küszködő pedagógusok számára: az egyik, hogy matematikus sosem lesz belőlem, a másik pedig, hogy egész jól rajzolok. A helyi, általános iskolai zsírkrétacsatát győztesként abszolválva tovább…
Mire a bejárati ajtót vállal szélesre öklelem, patakokban folyik rólam az izzadtság, de nem érdekel, mint ahogy az sem, hogy az utca porát egyenesen a nappali szőnyegébe dörgölöm a cipőm talpáról, aminek itthon egyáltalán nem…
Pezsgő és virsli. Előbbi néhány napja már pihen a hűtőben, utóbbit életem párja javasolja a földszinti élelmiszerboltban, miután elhagyjuk Buda egyik prominens plázájának mozitermét, ahol kényelmes fotelekbe süppedve, puffra felpakolt kétballábbal igyekszik kiváltani a hajlított…