Mi a baj a következő mondattal? „A Sikoly visszatért az ötödik résszel, és gyilkosabb, mint valaha!” Elárulom: egyrészt ez a készítők értelmezése szerint a 2022-es eresztés nem az ötödik, hanem reboot-sequel, amit a koncepció erőltetettségéhez illően gusztustalan… Read More »Sikoly requel: Wes Craven fakó kísértete
Alkotó és alkotás elválaszthatatlanok. A Larry Wachowski 2001-ben, vagyis időben félúton az első két Mátrix-film premierje között megismerkedett egy Strix úrnő nevű keménykezű dominával, majd elvált a feleségétől, és össze is költözött a szigorú szemű… Read More »Mátrix: Feltámadások – Krisztus után, szabadon
Jónéhány beavatott tudni véli, hogy a világ fontosabb eseményeit egyáltalán nem a véletlen irányítja. Cui bono? Kinek az érdeke? – tette fel a kérdést Cicero egyik beszédében, és az azóta eltelt bő két évezred sem tudta elkoptatni… Read More »King’s man – A kezdetek: innen szép bepörögni
Bár nagyon kedvelem a karaktert, valahogy sosem tudtam a Pókember figurájának rajongójává válni. Nem tudom, hogy a lábainak számát keveslem, vagy inkább a Batmobile-ok menősége csavarta el a fejem; mindenesetre Peter Parkerrel a kapcsolatom legfeljebb… Read More »A fantasztikus Pókember: Nincs hazaút bemutató
Amikor magamban arra fogadtam, hogy Sarah Jessica Parker-t holtáig elkíséri majd Carrie Bradshaw karaktere, nem hittem volna, hogy szó szerint így lesz. Egyesek úgy vélekednek, hogy a kilencvenes évek popkultúrtörténetileg talán a legtöbbet adták az… Read More »És egyszer csak… Szex és New York ötven felett?
A filmipar gépezetén olykor átsejlenek a benne dolgozó alkotók egyéni sorsai: tudták például, hogy a Micsoda nő! eredeti forgatókönyvírója, J.F. Lawton a 80-as évek végének (még) lepattant(abb) Hollywood Boulevard-ján lakott, és szeretett beszélgetni a prostituáltakkal? És azt, hogy Dan… Read More »8 bites karácsony – Mennyből a Nintendó
Kísért a múlt! Hála az égnek – kezdhetném a Szellemirtók: Az örökség részletezőjét ezzel élből el is árulva, hogy nem utálom a filmen. Az Örökség bár a ’84-es eredeti nyomdokain jár, annak újító nos… szelleme helyett jelenkorunk trendjeit vegyíti… Read More »Szellemirtók – Az örökség: kísértet(i)es múltidézés
A nyolcvanas évek legelején, a Szárnyas fejvadász forgatásán egy fiatal fickó éppen azzal foglalatoskodott, hogy megfelelően legyen szétszórva a kulisszákat hitelesítő műszemét, amikor a filmben lebegve közlekedő járműveket szemlélve látomása támadt. A vízióban az egyik ilyen légi… Read More »Robotzsaru körültrappoló – gendersemleges akcióhős 1987-ből
Bár cikkem nem tartalmaz spoilert, a Post Mortemet nem nagyon tudom másnak elrontani. Megtették ezt helyettem a készítők. Bergendy Péter (Állítsátok meg Terézanyut!) misztikus thrillerje 1918-ban játszódik, az ország trianoni felszabdalását követő télen. A történelmünk temetetlen múltja épphogy… Read More »Post Mortem bemutató – körömrágás helyett óranézés
Miután több mint húsz kiadó visszautasította a korszak elvárásaihoz túlzottan terjedelmes eposzt, Frank Herbert ökotudatos alapokon nyugvó klasszikusa, a Dűne végül 1965-ben jelent meg. A Hugo- és Nebula-díjakat (a sci-fi kategóriájának legrangosabb kitüntetéseit) elnyerő kötet sikere lassú… Read More »Dűne körültáncoló, avagy végre nem kell homokba dugnunk a fejünket
Ridley Scott azon rendezők sorát gyarapítja, akik a régmúlt és a távoli jövő irányába egyaránt érdeklődéssel fordítják az általuk dirigált kamerák lencséit. Scott filmjei, nyúljon bármilyen zsánerhez, rendre hordozzák az intellektuális bizonytalanság kényelmetlen érzését, ami a… Read More »Az utolsó párbaj kritika – a legjobb film 1300 óta
A hazai aktuálpolitikát követve egyes magyarok arra a megállapításra juthatnak, hogy kellő befolyás birtokában következményektől mentes országban élünk. Bryan Fogel Oscar-díjas rendező, aki az Icarusban a profi sportot mutatta meg akként a szteroidmocsokban fürdő álságos cirkuszként, ami valójában, A… Read More »A szakadár filmkritika – demokrácia vagy halál?
James Bond, a patrióta playboy – a nem hivatalos fekete bárányokat nem számítva – negyedszázadik alkalommal ölti magára kifogástalan fekete öltönyét, hogy végigtermékbemutatózzon, vedeljen, csajozzon, száguldjon és bunyózzon, vagyis összefoglaló nevén nullanullaheteskedjen egy újabb világmegváltó… Read More »007 Nincs idő meghalni – újra forog a Craig-i lemez
Az év francia vígjátéka, hirdették valahol a 30 nap maximumot, és legalább annyira biztos vagyok benne, hogy egy jelző hiányzik ebből a mondatból, mint ahogy egy vessző is a címből. Kössünk egyezséget: ha jóhiszeműen belemagyarázom, hogy… Read More »30 nap, (!!!) maximum
A tökös-csajos arcletépés a Nikita óta külön alzsánerévé fejlődött az akciófilmes vonalnak, ami mostanában reneszánszát éli: hogy csak az elmúlt évek tesztoszteronszagú halálhölgymatinéiből merítsek, az Atomszőke, az Anna, a Jolt, vagy A védenc mind igyekeztek bebizonyítani, hogy a kaszkadőrképző-koreográfusok nem csak idős… Read More »Kate (Netfilx) filmkritika – Könnyű Katát harcba vinni