fbpx
Skip to content

Dr. Strange, avagy rájöttem, hogy meg lehet férni az ideológiával, bár nem kell szeretni – Filmkritika

Abból is látszik, hogy öregszem, hogy efféle megjegyzéseket teszek: már a színtiszta szórakozás sem a régi. A szuperhősfilmek rég nem puszta képregényadaptációk, hanem rajongók milliói által követett – és követelt(?) – kiterjesztett univerzumok fontosra duzzasztott építőelemei, egy milliárdos ipar csillogó tömegtermékei, politikai üzenetek célba juttatói. Hatásuk egyszerre tud mélyen drámai, és ha őszintén magunkba nézünk, a végtelen, esetenként multiverzummá magasztosult kontinuitás miatt szappanoperába hajlóan röhejes lenni.

Cikkem az Ectopolison folytatódik: Dr. Strange, avagy rájöttem, hogy meg lehet férni az ideológiával, bár nem kell szeretni – Filmkritika – Ectopolis Magazin