Kevés ijesztőbb élmény van annál, mint amikor kiszolgáltatott helyzetében az ember egyetlen támaszáról kiderül, hogy az illető örömét leli mások szenvedésében. Így járt Paul Sheldon a Tortúrában, Clarice Starling a Hannibálban, valamint jómagam, amikor a… Read More »Aki bújt (az ott dögöljön meg) filmkritika
Denys Arcand kanadai tévé- illetve dokumentumfilm-rendező nagy fába vágta a fejszéjét, amikor úgy döntött, bűnügyi történetet rendez a heist filmek, valamint Guy Ritchie korai munkásságának nyomvonalát követve. A váz ugyanis könnyűfém-szerkezetű, a rá pakolt karosszéria… Read More »Az amerikai birodalom (tárgyilagosan előadott) bukása
Kritikámat rendhagyó formában, párbeszéd formájában szeretném közölni. Szerintem legkésőbb a végére érthető lesz, miért. Nagymama kiveszi a holland kakaóport a konyhaszekrényből, kitölt néhány deci friss tejet a piros pöttyös fazékba, majd felteszi a gázra forrni.… Read More »Az oroszlánkirály (2019). Képek vannak, szavak nincsenek.
Tamást 2003-ban ismertem meg. Átlagos újpesti kamaszként, az ismeretlen eljövendő elől az angyalföldi kocsmák füstködébe menekülő fiú – akkor még legálisan, odabent – egyik szál kék Multiról a másikra gyújtva, remegő kézzel osztotta meg velem… Read More »Évek alatt sorozatkritika
Stílusosan érkeztem a legújabb Halálos iramban-felvonás vetítésére: kezdés előtt tíz perccel kiderült, hogy elnéztem a mozit, így ennyi időm volt átérni a Westendből az Aréna Plazába. Tizenkettővel később már leparkoltam a kocsit, tizenhétre rá a… Read More »Halálos iramban – Hobbs & Shaw: hobbon maradtam
A brit heavy metal újhullámának (felhasználóbarát rövidítéssel: NWOBHM) elpusztíthatatlan harcosai, az Iron Maiden történetét olvasni olyan, mintha a Barátok köztből kapnék összefoglalót. Amit meg lehetett élni a negyedik X-et átlépő fennállásuk során, azt a zenekarnak… Read More »Iron Maiden – The X Factor (1995/2015): rémmaszterelt klasszikus
Vetítésre jöttem, mégis jógához készülődöm. Bal lábam valamivel a föld fölé emelem, míg a jobb L-alakban, csípőmagasságban pihen az előttem sorakozó széksor tetején. Hogy bármiféle kényelmet tudok találni ebben a pozícióban, az annak a többéves… Read More »Yao utazása: nem túl jao film
Mire a bejárati ajtót vállal szélesre öklelem, patakokban folyik rólam az izzadtság, de nem érdekel, mint ahogy az sem, hogy az utca porát egyenesen a nappali szőnyegébe dörgölöm a cipőm talpáról, aminek itthon egyáltalán nem… Read More »Toy Story 4 bemutató: morning, Woody!
Amikor az egykori kedvenc zenekarát tizenhat éves fennállása óta először hallja élőben az ember, a légvárakból hátramaradó elvárások értelmezhetetlenné válnak. Huszonegy voltam, amikor otthon az erősen túlhajtott AMD-procis gépen végiglődöztem a Max Payne második részét,… Read More »Poets of the Fall @ A38, 2019. április 25.