(Stranger Synths – Party in the Upside Down, 2019. november 30, Dürer Kert) Esőben fürdő, neonfényeket visszatükröző szürkésfekete aszfalt. Piros, felnyílós lámpájú Mazda. Jóvágású, szögletes állú fazon feltupírozott séróval, robotkarral. Nagymellű szőke modell fitnesz-bikiniben (az… Read More »Gyerekkorom rikító képei, avagy életem első synthwave bulija (ahol úgy egy órát töltöttem)
A helyszínen rögtönzött zenei alkotás, vagy előre nem látott eset, véletlen. A lexikon így definiálja az impromtu fogalmát, és megtekintése után már értem, miért futott ilyen elnevezéssel eredetileg Nagy Zoltán első nagyjátékfilmje, a Szép csendben. Stílusos, ötletes elnevezés volt, olyan,… Read More »A zaj bajjal jár – Szép csendben bemutató
Dombóvári Istvánt a hazai stand up comedy kedvelőinek aligha kell bemutatni, írói ismertsége azonban – legalábbis főtevékenységéhez képest –, talán mondhatjuk, hogy felfutóban van. Harmadik saját kötete, a Netperces novellák szellemiségét tekintve már csak abból a tekintetből… Read More »Dombovári István – Netperces novellák
Kezd egyértelműen kiütközni, hogy Hollywood prominensei nem drogoznak eleget. Na nem mintha az eredeti ötletek katalizálásának alapfeltétele lenne bármiféle befolyásoltság, de a fenébe is, ha végignézünk a művészettörténeten, hamar lejön, hogy azért nem is árt.… Read More »A néző sötét végzete – Terminator: Dark Fate vélemény
Nem emlékszem pontosan, mikor következett be az a pillanat az életemben, amikor megszerettem a magyar filmeket. Talán átmenet volt ez inkább, ami a Valami Amerika körül kezdődhetett, majd a Testről és lélekről tetőzte be, habár… Read More »A komcsik egymás vérét szívják – Drakulics elvtárs kritika
Ha végignézünk a kilencvenes évek közepén, Bristolból eredeztetett trip-hop nagyjain ma, a látvány nem túl felemelő. Tricky-nek lassan több füle van, mint foga, a Massive Attack aktívabban politizál, mint szerez új dalokat, a Portishead fel-… Read More »Hooverphonic & Belau @ Akvárium Budapest Kishall, 2019. október 12.
Richmond sikeres vezetőként dolgozott egy angol multinacionális cégnél. Közvetlen főnöke, a vállalat tulajdonos-vezérigazgatója fiaként szerette, beosztottjai kinyilatkoztatásként itták szavait, karrierje tehát a sztratoszféra felé ívelt. Egészen addig az elátkozott napig, amikor megismerte a Cradle of… Read More »Cradle of Filth @ The London Palladium, 2019.10.19.
Todd Phillips Másnaposok-direktor Joker-filmje egy átverés. Az egyszeri néző lelkét ugyanis – állítom – nem fertőzik olyan alkotások, mint a szuperhős-nimbuszt sárba tipró The Boys, és a mozis Watchmen – az őrzők bemutatója is messzebbre… Read More »Joker SPOILER-es bemutató
Érdekes kultúra az amerikai. Egyéb, most nem tárgyalt aspektusai mellett leginkább a népességet sújtó kollektív csendfóbia érintett meg szeptemberi kint létem során, és meg kell mondjam, csak néha kellemetlenül. Ha két ember egymás mellé sodródik… Read More »Dan Owen / Blanco White @ Slim’s San Francisco 2019.09.21.
Ők a dédszüleim. Ötvenhét tárgyat birtokoltak. Túléltek egy világháborút, majd az azt követő inflációt, de kárpótolta őket a hitük Istenben, és egy jobb életben a halál után. Aztán érkeztek a nagyszüleim, akiknek kétszáz tárgyuk volt.… Read More »100 dolog (amit harmadszorra sikerült megnéznem)
Kevés ijesztőbb élmény van annál, mint amikor kiszolgáltatott helyzetében az ember egyetlen támaszáról kiderül, hogy az illető örömét leli mások szenvedésében. Így járt Paul Sheldon a Tortúrában, Clarice Starling a Hannibálban, valamint jómagam, amikor a… Read More »Aki bújt (az ott dögöljön meg) filmkritika
Denys Arcand kanadai tévé- illetve dokumentumfilm-rendező nagy fába vágta a fejszéjét, amikor úgy döntött, bűnügyi történetet rendez a heist filmek, valamint Guy Ritchie korai munkásságának nyomvonalát követve. A váz ugyanis könnyűfém-szerkezetű, a rá pakolt karosszéria… Read More »Az amerikai birodalom (tárgyilagosan előadott) bukása
Kritikámat rendhagyó formában, párbeszéd formájában szeretném közölni. Szerintem legkésőbb a végére érthető lesz, miért. Nagymama kiveszi a holland kakaóport a konyhaszekrényből, kitölt néhány deci friss tejet a piros pöttyös fazékba, majd felteszi a gázra forrni.… Read More »Az oroszlánkirály (2019). Képek vannak, szavak nincsenek.
Tamást 2003-ban ismertem meg. Átlagos újpesti kamaszként, az ismeretlen eljövendő elől az angyalföldi kocsmák füstködébe menekülő fiú – akkor még legálisan, odabent – egyik szál kék Multiról a másikra gyújtva, remegő kézzel osztotta meg velem… Read More »Évek alatt sorozatkritika
Bár az idei nyarat sikerült eléggé meghúzni, nem tartom magam igazán rutinos koncertjárónak, így aztán pozitív csalódásként ér, mennyire laza hely a Dürer Kert (leszámítva a lelki zsarolás eleven szobraiként a mosdókba ültetett WC-s néniket).… Read More »God is an astronaut @ Dürer kert, 2019.07.18.