A Thunderbolts (Mennydörgők) és az új Fantasztikus 4-es egyaránt meglepően jól sikerültek (utóbbi talán még pénzt is hoz majd), és ezt a szuperhősgyártás Pepsije, a DC sem hagyhatta válasz nélkül: az új Supermannel a stúdió minden értelemben erős versenyzőt küldött ringbe.
Mint nyugdíjas büfés néni szezonnyitáskor a Palatinuson, máris kevésbé vagyok fásult a nyári übermenschfelhozatallal kapcsolatban, mely relatív izgalmakat tovább emeli, hogy ezúttal némileg kiegyenlítettebb küzdelmet láthatunk a két képregénykapitalista óriás közt. Elvégre a Marvel nyerő kólareceptjéből a Bosszúállók óta kiveszett valami, amit pedig a helyére tettek, attól még rosszabb lett az íze – eddig. Na de vissza a Supermanhez és a DC-hez.
A DC = Batman = Minden komor és sötét, mint egy vak barlangi gőte ánuszába ragadt szurkos Negro – ezt a koncepciót Zack Snyder kreatív porondmester a négyórás, fekete-fehér Snyder-cuttal szinte burleszki szintre emelte. És bár a fairség jegyében szögezzük le, hogy Joss Whedon verte be az első koporsószögeket az Igazság Ligájának koporsójába, lényeg, hogy a DC kénytelen volt új vezérfonalat keresni. Mit tett hát? Lopott, akarom mondani szerződtetett egyet.
Snyder-t kivágták (Snyder-cut – ééértem?), majd pár év hatalmi vákuum után, 2022-ben a Galaxis Őrzői rendezőjéből, James Gunnból háztáji Kevin Feige-et faragtak. Gunnt kreatív szempontból talán nem túlzás – a zaklatási ügyek szempontjából remélhetőleg cukormentes – Whedon 2.0-nak nevezni, aki Marvelesen színes-szagos koktélt kever a fekete léből. Akinek ChatGPT-znie kell a neveket, most tegye meg; én addig iszom egy kólát, hogy leállhassak a hasonlatokkal.
Az általa jegyzett Superman pontosan ilyen lett. Gravitációs magjában ott lebeg a címszereplő, aki amellett, hogy diszponál egy (kissé viselkedészavaros, ám hűséges) kutya felett, emelkedő szósz-szint esetén az Igazság Bandájának támogatására is számíthat. Kalandjai bőven túlnyúlnak a Föld légkörén – nemcsak azért, mert a Krypton bolygóról érkezett.
Szóval kimondom, hogy nektek ne kelljen: az új Superman-film valójában A Galaxis Házőrzői.
Ha a saját igényszintemhez mérném a bemutatót, itt meg is állnék, mert tulajdonképpen mindent elmondtam. De a teljesség kedvéért: a film nettó kétórás, vagyis nyugodtan lehet közben szénsavas üdítőt kortyolgatni (Marci! Mit ígértél…?!). A szereplőválogatás fő- és mellékszereplők terén is kiváló, és a magyar szinkron (ha már muszáj…) sem rántott ki az élményből. Ha valaki komolyan vehető karakterekre vágyik, rossz vásznat néz. Hogy egy példát mondjak, Lex Luthor a fő antagonista például azért utálja a kriptonit, mert hosszabb haja van nála, vagy nem tudom, mégis tökéletesen funkcionál a történet kontextusában. Illetve nagy plusz, hogy nem kell újra végigszenvednünk Clark Kent eredettörténetét – ő viszont a saját sztorijában annál inkább kínlódik.
Itt érte némi kritika a filmet, mondván Superman alig kap reflektorfényt a róla elnevezett produkcióban. Hadd kérdezzek vissza: ha egy szupermenő végig szupermeni a filmet, mint egy tesztoszteronnal turbózott Marvel Kapitány, abból ki profitál? Nem, kérem. Miközben a haverok akcióznak, Kal-El csetlik-botlik, és amikor már eleget kapott, talán – pff – fordít a helyzeten, majd optimista hangulatban dobálhatjuk a popcornos dobozokat a kukába. Utólag talán csak a bevitt kalóriák miatt sopánkodva.
Mélyenszántó élményt kapunk? Pont, mint amennyire egy nyári blockbustertől várnánk – vagyis egyáltalán nem. Ugyanakkor vicces, kreatív és szórakoztató lett az új Superman. Nekem tetszik az irány, maradhatunk rajta; Batman meg játsszon csak a barlangjában a Jokerrel, ahol nem kormozza össze a társulat többi tagját.