Courteney Cox neve alighanem mindannyiunkban felidéz egy jóbarátok csoportjáról szóló sorozatot, akik közös kalandjaik között, szabad pillanataikban az élet nagy dolgait elemezgetik. Egymáshoz fűződő kapcsolatuk szövevényes, széthúzás és bajtársiasság keveredik benne elemi ösztönökkel. Ketten közülük ráadásul igyekeznek kinyírni a többieket, mivel egyikük anyja állítólag elég nagy céda volt. Várj, mi?! Igen-igen, úgy van, ahogy mondom. A barátok nevei pedig Billy, Randy, Stu, Tatum, na meg persze Sidney. Miért, te másra gondoltál?
A woodsboro-i fiatalok, főleg Sidney Prescott kálváriája 1996-ban kezdődött az azóta elhunyt Wes Craven dirigálása alatt, Kevin Williamson tollából, aki a tinislashert és annak folytatásait önironikus műfaji kikacsintásokkal és Scooby-Doo-ba oltott horrordetektívesdivel turbózta fel. A stafétát 2022-ben, az ötödik réssznél vette át a Matt Bettinelli-Olpin-Tyler Gillett rendezőpáros, akik Jenna Ortega és Melissa Barrera személyében új főszereplőket adtak a meglévő gárdához. Egyedül az eredeti ősáldozat, Sidney megformálója hiányzott a képből: Neve Campbell-lel ugyanis az anyagiakban nem sikerült megegyezniük a készítőknek. Aztán lapátra került Barrera, kiszállt Ortega, majd a direktorok is. Úgy tűnt, elhalt a Sikoly. Azaz mégsem.
A hetedik, utolsó(?) rész visszatér a vidéki gyökerekhez – na nem a röstiben fociról és politikáról ventiláló fajtához. A woodsboro-i gyilkos ismét az ősáldozatra, illetve már annak családjára is feni a kését. A lépték ugyan csökkent, a tétek viszont emelkedtek – legalábbis papíron. Mégis: kicsit elvágólag hat ez a váltás az előző (két) rész kreatív irányvonala után, amelyek kiterjesztették a metát, elutaztattak New York nagyvárosába, sőt a traumáiba belerokkanó áldozatból (Barrera) formálták volna a következő, talán már soha el nem készülő felvonás főgonoszát. Ez elég izgalmasan hangzott – amit viszont helyette kapunk, az elég vaníliaízű, még ha logikus progressziója is lehetne a régi Sikoly-iskolának.
Talán Williamson hiányzó rendezői rezüméje miatt, de néhány látványos gyilokjelenetével együtt is biztonsági játék a Sikoly 7, és ettől hajlamossá válik az ellaposodásra. Visszatér-e egy újabb ötvenes színész, hogy bosszút álljon? Őszintén, kit érdekel? Erre az ingoványos alapra építve az elkövetők megfejtése sem lett túlzottan acélos: amikor lehullanak a maszkok, meglepően unalmasnak hat a leleplezés. „Ja, ők? Ezért?” Mintha a földhözragadtságával akart volna újat mondani a sorozat, de csak klisékig jutott. Közben nem tudok szabadulni az eredeti koncepció okozta hiányérzettől: olyan ez, mint amikor a kedvenced rendeled az étteremben, de a pincér csak valami mást tud hozni. Ehető ez is, de… értitek.
Magasabbra döfött a Sikoly, mint ahol pengéje landolt.