Vagy nagyon szerencsésen választottam az elmúlt hónapokban, vagy végre újra korrekt filmek kerülnek mostanában a magyar mozikba. Nem állítom, hogy a 28 évvel későbbre megérte az első részhez képest majd’ egy generációnyit várni, de legalább csalódást sem okozott. Mint ahogy a bizonyos nézőiből érthetetlen módon dokumentarista elvárásokat kiváltó F1 „formula 1szernézőse” sem hajlott a túltolt játékidő dacára „formula UNOmba”. Most amúgy komolyan: nem full valid, hogy Brad Pitt bármilyen kocsiba akármikor beülhet, ha úri kedve úgy kívánja?
No de durrogtassunk további F-bombákat: A Fantasztikus 4-es: Első lépések 2005 óta pont a negyedik F4 film; egyben az első, amit meg is néztem. Lehet valami a számmisztikában, ugyanis ez egészen frankón sikerült – és ezt poszt-Végjáték Marvel-elengedőként egészen pártatlanul mondom. Hogy kiélhessem a rövidítési mániámat is, az F4:E1 belenyúl Stan Lee záptojásokkal bőven megpakolt kosarába, kiszedi, ami még ehető majd egészen finomat főz belőle. Nem mondhatnám, hogy ki lettem volna éhezve, de nem is udvariasságból maradok az asztalnál.
A hasra esett…
Remek megoldás a szitokszóvá vált multiverzumból átmentett alternatív Föld, illetve a kamu nosztalgiát ügyesen elfedő retro-futurista körítés. Öreg csontok bújnak meg az új bőr alatt, mégis öröm nézni, ahogy az összkép egyszerre mutat előre és hátrafelé. Girlpower? Boypower? Co-power, barátaim! Család, barátok, kollégák, sőt, az egész bolygó vállt vállnak vetve harcol a gonosz ellen. A megosztottságon úgyis csak jegybevételeket bukik a Disney, na. Ja, és Pedro Pascal időbeosztásába is belefért még valahogy ez a produkció, bár a franc se érti, hogyan (a csávó valszeg tényleg multiverzumokban forgat). Hogy a felszíni csillogáson túl sok újat mutatna az F4:E1, azt vitatnám, ám még úgy is tud működni, hogy olvasószemüveg nélkül is előre látom a fordulatait. Nem én sírtam a végén, hanem te…!
…és a még bukdácsoló 4-es
Ha már mozi meg realitás (bár inkább a hitelesítést kérjük számon) ez sem kézikamerás dzsungelmélyi felvételekkel operál a vöröshangyák párzási szokásairól. Akad is benne néhány szemöldökfelvonós baki Sir David Attenborough hiányzó narrációján túl, ami negatívabb szemléletűeket úgy rántja ki az élményből, ahogy a Szerájos reggeli tette az esti italélményeimmel fénykoromban. Ráadásul Kevin Feige producer, illetve a teljes Marvel-stáb (ideértve az utolsó csévingcserélő asszisztenst) egyaránt tudják, hogy ezúttal nem lőttek annyira mellé, úgyhogy a stáblistát követően már be is lebegtetik az új Avengers-filmhez kötődő kontinuitást. Azt hiszem erre mondják, hogy a Disney a 19-re húzott lapot, mi meg, mint egy újramelegített kapcsolatban, várjuk mi sül ki belőle.
Update: a film minden jel szerint elbukott a kasszáknál – ahogy mondják, innen szép (talán az elidegenített férfinézők visszahódításával?) nyerni. Azóta megnéztem az első, 2005-ös F4-et, ami meglepően kellemes, egyúttal egészen máshogy retro-élmény, mint az új felvonás. A Rise of the Silver Surfertől viszont mindenki óvakodjon, mert rettenetes!
